2017 az ambivalencia éve volt számomra

Tudom, már jócskán benne vagyunk a januárban ahhoz, hogy évértékelő bejegyzést írjak, de én most rögtön az év elején belevetettem magam a kreatív tevékenységekbe – ami nálam természetesen elsősorban a festést és most újabban a varrást is jelenti – mert ugye az ünnepek alatt nem sok idő jutott ilyesmire és már nagyon hiányoltam. Két kisebb képpel készültem el, az egyikről mutatok is néhány fotót, a másikkal kapcsolatban még titokzatoskodom kicsit.

Na szóval vágjunk is bele. A 2017-es év nagyon ambivalens volt számomra. Értsd ezalatt, hogy tényleg nagyon rossz és nagyon jó dolgok is történtek.

Azzal kell kezdenem, hogy a 2016-os év végén, az Iparművészeti Múzeum karácsonyi vására után, amit még sikeresen abszolváltam, 5 helyen eltörtem a lábamat. (Ha már csinálok valamit, akkor azt rendesen csinálom, hahaa.) Természetesen az egész karácsonyi időszakban a János kórház vendégszeretetét élveztem (na nem volt gondom a karácsonyi menü megfőzésével) egy kiadós műtét után, aminek következtében még mindig én vagyok a vaslábú lady. Azonban a hosszas kényszerpihenő alatt az agyam azért pörgött tovább ezerrel, sőt, azt mondhatom, és tényleg így gondolom, ez a baleset ébresztett rá, hogy mennyire törékeny az ember kis világa, és bizony nincs pocsékolni való időnk, nincsenek kifogások, hogy na jó majd megcsinálom, ha már nem fáj, ha majd lesz egy kicsit több időm, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, (na mondjuk nálam ez utóbbi már régóta nem lehet kifogás) ha több pénzem lesz, stb. Úgyhogy belevetettem magam a tervekbe, és ha fájdalmasan is ment, de csináltam.

Mondjuk az biztos, hogy egyedül nem ment volna, a család nélkül, akik minden egyéb segítség mellett pl. mindenhova szállítottak engem, (vezetni még mindig nemigen tudok) cipekedtek a vásárokba, kiállításokra.

Apropó, talán a legbüszkébb a kiállításokra vagyok, azt hiszem ez természetes egy festőművésznél: 2 kiállításon vettem részt a Radóczy Mária galériában, ezekből az egyiket átvitték a Klauzál-házba is, (szóval nem is kettő hanem három) a Játékszínben pedig volt egy önálló bemutatkozásom, amit rengetegen láttak.

Tavasszal-nyáron, amikor már úgy-ahogy újra tudtam járni, részt vettem a DIP Design Passage vásárokon, ezeket nagyon szerettem, egyrészt a szervezők maguk is iparművészek, tényleg odafigyeltek ránk, a hely is kellemes volt, sok új kapcsolat szövődött, nem csak a világ minden tájáról jött vevőkkel, hanem a többi vásározó művésszel is. Itt ismertem meg például Sipos Erikát, a SEraDSGN ékszertervezőjét, akivel azóta is szoros a kapcsolat, kölcsönösen inspiráljuk egymást, és nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy lesznek közös projektjeink is ebben az évben.

Az elején említettem a varrást, mint (régi) új szenvedélyemet, 2017-ben összekapcsoltam a két legkedvesebb tevékenységemet, és a festményeimet nyomtattam textilre, amiből ruhát, pólókat terveztem. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ennyi idő és energia fog elmenni a megvalósításra, ennélfogva nem is tudtam még olyan sokféle terméket kivitelezni, mint azt megálmodtam, de remélem ebben az évben ez a projekt is tovább halad majd.

Készültek új festmények is, ha nem is annyi, mint szerettem volna, sőt már legtöbbjük új otthonra is talált, és néhány „Hogyan készült“ blogbejegyzést is írtam.

Média megjelenések is voltak, blogokban, helyi újságban, ezt a területet még igencsak fejleszteni kell, festőművészként nem a marketing az erősségem.

S végül a karácsony előtti időszak a WAMP Design vásárra való felkészüléssel telt, a festményeimből készült számozott nyomatokhoz keretek készültek, kitaláltuk a csomagolást, a méretben hozzájuk illő dobozokat nem volt könnyű megtalálni, matrica, kis kártya, hogy ne csak a kép, de a kicsomagolás élmény legyen. Készültek képeslapok, ajándékkísérő kártyák, és persze a kis zsebméretű, gumis noteszek. A karácsonyi vásárokat is nagyon élveztem, bár azért stresszeltem eleinte, de olyan jó új emberekkel megismerkedni, mert a festés alapvetően elég magányos tevékenység.

Az idei évet elsősorban a képeknek, az alkotásnak szentelem, rengeteg festmény tervem van, egyenlőre még csak a fejemben, és tavaszra elvileg be van tervezve egy kiállítás, ami elég nagy feladat, a megtöltendő falakat tekintve. A többi tervemről majd egy következő bejegyzésben írok, szóval van mit csinálnom…

Addig is nézelődjetek a webshopban!

BUÉK!