Egyre csak közelít, már érzem a levegőben. Itt ül a háztetőn, s az erdőben. Mély hang suttog minden éjjel; nem.. nem mehetsz el. Nem jöhetsz, de ha jót akarsz, minket engedj. Így őt megőrzöm, de te.. te sem illansz el. – Öreg ház

A képeimmel együtt lélegző verseket kisebbik fiam, Jeney Dániel álmodja meg. Ezeket egy külön üdvözlőlapon ajándékba adom az eredeti festményekhez és a keretes nyomatokhoz.

Tanult szakmám alkalmazott grafikus–tipográfus, családi könyvmanufaktúránkban most is tervezek könyveket megrendelőink számára.

Egész életemben inspiráló emberek vettek körül, dédnagyapám Laszgallner Oszkár festőművész-építész, műegyetemi tanár volt, őt ugyan személyesen nem ismerhettem, de képei és dédnagyanyámmal közösen írt naplója nyomán egy kedves, bohém művész képe rajzolódott ki előttem. Édesapám nyomdász, férjem szintén grafikus, ma is együtt dolgozik nap mint nap a család a Laszgallner-villában, ápolva dédapánk örökségét.

Itt Rózsavölgyben, a dédapám által épített mozaikpalotában – ahogy nagyanyám nevezte – megnézheted az eredeti akril festményeimet egy kis állandó kiállítás keretében, illetve válogathatsz a számozott nyomatok közül is.

A képeimen keresztül egyre inkább úgy érzem, hogy vannak még hozzám hasonlóan olyanok, akiknek van egy másik, titkos világuk, amely különbözik attól, melyet a mindennapokban kívülről látnak róluk az emberek.

Egy kedves vásárlóm, akinek a Csend című munkám lett az egyik kedvence, egyszer azt mondta nekem:

„Ooooh, már tudom miért azonosítalak Téged ezzel a képpel,
mert Te vagy az én titkaim őrzője.”

Én ebbe a titkos világba szeretnék kaput nyitni a festményeimmel.

Nőalakjaim, miközben festem őket, megosztják velem az érzelmeiket, elmesélik szürreális álmaikat, ezekből az álomképekből festem meg a történetüket, de sosem tárok fel mindent, tiszteletben tartom titkaikat. Így Te is közel érezheted magadhoz őket, mégis mindig titokzatosak maradnak…

Majdnem minden képemen női arc jelenik meg. Amióta az eszemet tudom, lenyűgözött az emberi arcok s főleg a szemek szépsége. Többször kérdezték már tőlem, miért így festem meg a szemeket. A szemek vannak a kép fókuszpontjában, a szemek azok a bizonyos kapuk, tükrök, amiken keresztül megcsillanhat valami abból, ami mélyen legbelül történik.

Képeimet sok-sok festékrétegből, egymásra épülő, néha áttetsző, néha egymást elfedő színekből építem fel, úgyanúgy, mint ahogy a nőalakjaimba, arcokba is az érzelmek különböző rétegeit festem. Mindig többféle, sokszor ellentétes érzelem is jelen van egyidejűleg, de sosem tudom igazán, hogy melyik dominál éppen. Sokszor első pillantásra melankolikusnak, sebezhetőnek tűnnek, ugyanakkor nagyon erősek is, a maguk nőies módján.

Ha megszólított valamelyik eredeti képem, keress nyugodtan, megbeszélhetünk egy időpontot, amikor élőben is megnézheted a festményeimet a Laszgallner villában, vagy rendelhetsz számozott reprodukciót is itt a weblapon.

Ha szeretnél értesülni, hogy milyen kiállításokon és vásárokon találkozhatunk még személyesen, kérlek iratkozz fel hírlevelemre az oldal alján!

Kelemen Ágnes

Kelemen Ágnes: Öreg ház

Rólam mondták:

Festményeid igazán lenyűgöztek, ugyanis betekintést nyerhettem a kis galériába, a Laszgallner villában. Különösen azért tetszenek, mert véltem bennük felfedezni szürrealista vonásokat, mely ágazat igazán közel áll hozzám, mondhatni kedvencem. Csodásan kidolgozott, komplex és teljesen egyedi művek, érdekes formákkal és színvilággal.

Fehér Luca