Egyre csak közelít, már érzem a levegőben. Itt ül a háztetőn, s az erdőben. Mély hang suttog minden éjjel; nem.. nem mehetsz el. Nem jöhetsz, de ha jót akarsz, minket engedj. Így őt megőrzöm, de te.. te sem illansz el. – Öreg ház

A képeimmel együtt lélegző verseket kisebbik fiam, Jeney Dániel álmodja meg. Ezeket egy külön üdvözlőlapon ajándékba adom az eredeti festményekhez és a keretes nyomatokhoz.

Tanult szakmám alkalmazott grafikustipográfus, készítettem reklámgrafikát, terveztem (és most is folyamatosan tervezek) könyveket, családi könyvmanufaktúránk megrendelői számára, sőt illusztráltam is többet.

Egész életemben inspiráló emberek vettek körül a családomban, dédnagyapám Laszgallner Oszkár festőművész-építész, műegyetemi tanár volt, őt ugyan személyesen nem ismerhettem, de képei és dédnagyanyámmal közösen írt naplója nyomán egy kedves, bohém művész képe rajzolódott ki előttem.

Gyermekkoromban nagyanyám délutánonként selyem terítőket ‐  sőt még esküvői ruhát is ‐  festett a dédnagyapa építette kis mozaikpalota szélső szobájában, miközben a sülő kalács illata szállt mindenfelé a Laszgallner villában.

Nálunk minden karácsonykor legalább 20 új könyv tornyosodott a fa alatt ‐ édesapám nyomdász, nem csoda hát, hogy grafikus lettem.

Édesanyámmal pedig közösen varrtuk a család ruhatárát, amikor még kissé szűkös volt a kínálat kis hazánkban.

Amikor megismerkedtem életem párjával ‐ szintén szakmabeli ‐ nagymamájától, aki egy régi, tornácos parasztházban lakott, kaptam néhány szép, öreg, íves kialakítású fa képkeretet. Ezekbe a keretekbe tették régen az ágy fölé a családtagok portréit, vagy szentképeket, szóval akiket szerettek. Én meg beléjük szerettem. Mármint a keretekbe. És elkezdtem ezekbe a keretekbe festeni az álmaimat, a titkos történeteket, amiket csak képekben tudok megosztani másokkal.

S most már az én képeim kerülnek a falra a szobákban. Őszintén szólva még mindig nem tudom elhinni, hogy így van, de valóban:

A Várakozás című képem egy olyan hölgy hálószobája falán függ, aki ma már boldog édesanya, ám nagyon sokat küzdött azért, hogy megfoganhasson a babája, az eredeti festményt az édesanyjától kapta, hogy lelket öntsön vele lányába… A képre azóta is kabalaként tekint a család.

A Mátka című képemet egy másik kedves vásárlóm a nappali főhelyén tartja, mint egy oltárképet; megmutatta nekem, amikor elvittem neki a következő festményt, amit szintén tőlem vett. Hajnalban, mielőtt munkába indul, cicáival a képpel szemközti kanapén kucorogva  kortyolgatja a gőzőlgő kávét. S nem mellesleg már kiállítást is szervezett nekem.

Egy jogi területen dolgozó hölgy irodájában egy életfríz (sorozat) van kirakva a képeimből, a nő életének momentumai: MátkaVárakozás, Kék madár … ahogy kolléganői mesélték nekem egy kiállításomon, amikor újabb ajándékon gondolkodtak számára.

Ha megszólított valamelyik eredeti képem, keress nyugodtan, megbeszélhetünk egy időpontot, amikor élőben is megnézheted a festményeimet a Laszgallner villában, vagy rendelhetsz számozott reprodukciót is itt a weblapon.

Kelemen Ágnes

Kelemen Ágnes: Öreg ház

Rólam mondták:

Festményeid igazán lenyűgöztek, ugyanis betekintést nyerhettem a kis galériába, a Laszgallner villában. Különösen azért tetszenek, mert véltem bennük felfedezni szürrealista vonásokat, mely ágazat igazán közel áll hozzám, mondhatni kedvencem. Csodásan kidolgozott, komplex és teljesen egyedi művek, érdekes formákkal és színvilággal.

Fehér Luca