Egyre csak közelít, már érzem a levegőben. Itt ül a háztetőn, s az erdőben. Mély hang suttog minden éjjel; nem.. nem mehetsz el. Nem jöhetsz, de ha jót akarsz, minket engedj. Így őt megőrzöm, de te.. te sem illansz el. – Öreg ház

A képeimmel együtt lélegző verseket kisebbik fiam, Jeney Dániel álmodja meg. Ezeket egy külön üdvözlőlapon ajándékba adom az eredeti festményekhez és a keretes nyomatokhoz.

Megérintenek a régi tárgyak, nem baj ha kicsit ütött-kopott, annál inkább megragadnak, érzem rajtuk az idő múlását, hogy valaki szerette, használta, simogatta. Én vigyázok rá tovább helyette. Furcsamód így kezdődött a festésmániám is:

Bár a tanult szakmám alkalmazott grafikustipográfus, készítettem reklámgrafikát, terveztem (és most is folyamatosan tervezek) könyveket, kis családi könyvmanufaktúránk megrendelői számára, sőt illusztráltam is többet, de önálló életet élő festmény akkoriban nem született még.

Amikor megismerkedtem életem párjával ‐ aki egyébként szintén szakmabeli ‐ férjem nagymamájától, aki egy régi, tornácos parasztházban lakott, kaptam néhány szép, öreg, íves kialakítású fa képkeretet. Ezekbe a keretekbe tették régen az ágy fölé a családtagok portréit, vagy szentképeket, szóval akiket szerettek. Én meg beléjük szerettem. Mármint a keretekbe. És elkezdtem ezekbe a keretekbe festeni, s azóta minden képemet ilyen keretbe teszem. Ez valahogyan védjeggyé és babonává is vált nálam.

S most már az én képeim kerülnek a falra a szobákban. Őszintén szólva még mindig nem tudom elhinni, hogy így van, de valóban:

A Várakozás című képem egy olyan hölgy hálószobája falán függ, aki ma már boldog édesanya, ám nagyon sokat küzdött azért, hogy megfoganhasson a babája, az eredeti festményt az édesanyjától kapta, hogy lelket öntsön vele lányába… A képre azóta is kabalaként tekint a család.

A Mátka címűt képemet egy másik kedves vásárlóm a nappali főhelyén tartja, mint egy oltárképet; megmutatta nekem, amikor elvittem neki a következő festményt, amit szintén tőlem vett. Hajnalban, mielőtt munkába indul, cicáival a képpel szemközti kanapén kucorogva  kortyolgatja a gőzőlgő kávét. S nem mellesleg már kiállítást is szervezett nekem.

Egy jogi területen dolgozó hölgy irodájában egy életfríz (sorozat) van kirakva a képeimből, egy nő életének momentumai: MátkaVárakozás, Kék madár … ahogy kolléganői mesélték nekem egy kiállításomon, amikor újabb ajándékon gondolkodtak számára.

Biztos vagyok benne, hogy egyszer Téged is megszólít majd egyik képem, és beleszeretsz…

Kelemen Ágnes

Kelemen Ágnes: Öreg ház

Rólam mondták:

Festményeid igazán lenyűgöztek, ugyanis betekintést nyerhettem a kis galériába, a Laszgallner villában. Különösen azért tetszenek, mert véltem bennük felfedezni szürrealista vonásokat, mely ágazat igazán közel áll hozzám, mondhatni kedvencem. Csodásan kidolgozott, komplex és teljesen egyedi művek, érdekes formákkal és színvilággal.

Fehér Luca