Győrffy Sándor gondolatai a képeimről:
„A megjelenített szimbólumok felé fordulva elsőként Kelemen Ágnes művei tűntek elém, akinek képein a szereplők valóságos emberi szemekkel, vagyis a „lélek tükreivel” is megáldottak. Kivéve Justiciát, aki az igazság, az igazságszolgáltatás és az erkölcsi erő istennője volt a római mitológiában. Az ő eltakart külső szemeire nincs szüksége, hiszen belső szemével, és nem külsőségek, hanem az isteni igazság és erkölcs törvényei szerint teljesíti feladatát, ítél élet és halál felett. A belső szem pedig fénysugarak által körülölelve mintegy glóriaként koronázza isteni lényét. A mérleg ítélő kard felőli serpenyőjéből kicsordul a kárhozottak könnye, míg a másik serpenyőből fellobban az őröklét isteni tüze. A két, ugyancsak figyelő szemekkel ellátott angyalszárny egyike sérült, talán az őszinte, tudatlan ifjú ember (Parsifal) által elkövetett hattyúlelövés motívumára utal. És bizonytalanul mondom, de a kék köntös felidézheti a nézőben a Szűzanya általánosan elfogadott ábrázolására való utalást is.
A Császárnő és Császár címekkel ellátott festmények ugyancsak bővelkednek jelképekben. A termékenység, a földművelés, a bő termés istennőit az ókori kultúrákban többféle néven is tisztelték, pl. Anat, Astarté, Épona. Legismertebb talán a görög Déméter, aki a föld termékenysége mellett a házasság és házasélet szentségére is vigyázott, lehet, erre utal az alma-körte kettőssége, a kettévágott füge és a búzakalász, ami a mag önmagát sokszorozó feladatának szimbóluma. Az áldott állapotban lévő „császárnő” felett szárnyaló galamb pedig a Szentlélek ismert képi szimbóluma is lehet. „Áldott vagy te az asszonyok között…”
A császár alakja statikusabb, ősibb ikonográfiai formavilágra utal. A trón, a testtartás, az arckifejezés, a hosszú szakáll a jóval Krisztus előtti elő-és középázsiai kultúrák jellegzetes uralkodómegjelenítései nyomán próbál egy kortárs szemmel is elfogadható képet adni. Kezében tartja a Napjelképet, akitől hatalmát kapta, mellette a pöttyös Panthera Dei, Isten párduca, Nimród totemállata, akinek pettyes bundája a csillagokat idézi. Még szólni kell a bal kézben tartott kristályról, ami az égi mellett a földi gazdagság és hatalom jelképe.
Végül azt mondhatom, lehet, Kelemen Ágnes egyszerűen és ösztönösen csak ráérzett erre a szimbólumrendszerre, de az is lehet, hogy így próbálja modern formákba rejtve átadni egy titokzatos múlt üzeneteit.”
