Az ÖNBIZALOM és az alkotói folyamat

Az önbizalom és az alkotói folyamat

Már jó ideje foglalkoztat a kérdés, mit jelent számomra az ÖNBIZALOM az alkotói folyamatban, mennyire befolyásolja az alkotásaimat az, hogy milyen visszajelzéseket kapok, képes vagyok-e elvonatkoztatni a külső megerősítésektől, vagy éppen azok hiányától, tudok-e teljesen önmagam lenni?
Hiszen a social média nagy nyomást rak ránk, minden nap újat mutatni, olyat, ami tetszeni fog, amiből önbizalmunk újabb táplálékot nyer…

De rá kellett jönnöm, soha semmiféle külső dicséret, megerősítés nem lesz elég, amíg nem tudom belülről, saját magamtól megkapni azt. A külső visszajelzés persze nem lényegtelen, de csak másodlagos, és nem szabad hagynom, hogy bármit is meghatározzon. Ezt keserű tapasztalatból mondom, mert sok évvel ezelőtt, egyszer egy ismerősünk elvitte a festménykatalógusomat egy neves galéria tulajdonoshoz, akitől nem igazán jó visszajelzéseket kaptam, és ez a visszautasítás akkor annyira beletiport a nem létező önbizalmamba, hogy közel egy évig nem festettem semmit..

De ez már a múlt, tanultam belőle, szép lassan, de azt hiszem okosan növekszem, kezdem megismerni a saját határaimat, és ami számomra még fontosabb, hogy kezdem megtanulni elfogadni a tökéletlenséget, és sokszor egy először hibának tűnő ecsetvonást vagy színt, vagy formát is engedem, hogy maradjon, próbálom csitítani magamban a kritikus hangokat, elfogadni úgy ahogy jött, és folytatni a képet. Néha valami olyan születik, amit szeretni tudok, néha nem annyira, de akkor is tanultam belőle.

A valódi önbizalmat ki kell érdemelnünk magunktól, nem születik meg csak úgy, dolgozni kell érte, néha fájdalmas folyamat, de csak így lehet megszerezni. Azt hiszem ez egy egész életre szóló feladat!

Ez a kép is ennek a folyamatnak a része, ezúttal nem a szokásos burnt umber aláfestéssel indítottam, hanem egy szénrajz volt az alap, amire akrillal festek. ⁠Mielőtt a nagy képnek nekikezdtem, a vázlatkönyvemben is kísérleteztem kicsit a szénnel, nagyon izgalmas lehetőségek vannak ebben a technikában, szeretem hogy egész álomszerű, puha felületeket is létre lehet vele hozni, de a rajzos struktúrák is gyönyörűek!

Először sötétebb tónusokban akartam tartani a képet, ekkor jött a fekete csipke, gondolataim között szerepelt az éjkirálynő, mint cím…

…aztán valamiért egy régi festményem jelent meg a szemem előtt, a Mátka című, amit nagyon szeretek még most is, és úgy éreztem ennyi idő után érdekes lenne megint ezt a témát belevinni a képbe.

A 2019 végén festett Női lélekminták sorozatom is inspirálta ezt a festményemet, akkor kezdtem el vegyes technikával is dolgozni, ott akvarellt kombináltam akril festékkel, most szén és akril kombinációjával dolgoztam.