Nagyon érdekelnek a régi történetek, most éppen leginkább Ovidius: Átváltozások c. műve, amiből inspirációt merítek. Általában a misztikum és az érzelmek, lelki folyamatok okai, amik nagyon meg tudják mozgatni a fantáziámat.

Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses) című művében, Téreusz, Prokné és Philoméla tragikus történetében változik fecskévé Prokné.

Téreusz – thrák király, Arész fia. Egy határvitában haddal segítette Pandión athéni királyt, aki hálából hozzáadta Prokné nevű lányát. Prokné egyszer megkérte férjét, hogy hadd láthassa húgát, hozza el hozzájuk látogatóba. Téreusz elment apósához, aki rábízta másik leányát, ám Téreusz megkívánta a gyönyörű szűzleányt, és amikor a hajóról leszálltak, bezárta egy hegyen egy akolba, erőszakott tett rajta, s hogy a lány ne tudja elmondani, mi történt, kivágta a nyelvét és ott tartotta megkötözve. Feleségének azt monta, hogy a Philoméla meghalt. Philoméla a fogságban egy takarót szőtt, amibe egy titkos üzenetet szőtt bele nővére számára, s elküldte azt a szolgálóval, aki enni adott neki. Nővére, amint megtudta mi történt, elment hugáért, titokban magával vitte a palotába, és szörnyű bosszút forralt férje ellen. Saját fiát tálalta fel neki a vacsoránál, s azt mondta ez egy különleges ünnep, amikor Téreusznak egyedül kell elfogyasztania a szent ételt. Amikor aztán Téreusz a fiát kereste a vacsora közben, Prokné válasza az volt, belül keresd a fiadat. Téreusz mindkét nőt üldözni kezdte, s ekkor Prokné fecskévé, s Philoméla csalogánnyá, Téreusz pedig búbos bankává változott.